CORVINULL

Azon szerencsésebb diákok, akik anno még élő ember számára teljesíthető Erasmus-kiválasztáson vettek részt, így aztán élvezhették külföldi egyetem vendégszeretetét hosszabb-rövidebb ideig, nagy valószínűséggel a külföldi tanulmányaik meghatározó élményei közé sorolják a campus-érzést.

Mindenki tudja, mi az a campus. Amikor minden egyetemi épület egy helyen található, köztük hangulatos, parkos területek (persze ne legyünk ennyire leegyszerűsítők és nyugat-ajnározók, itthon is van ilyen és külföldön se mindenhol). Mindenesetre én magam Hollandiában irigykedve-boldogan éltem át a fílinget, és tapasztaltam meg az igazi egyetemi hangulatot teremtő teret. Aztán kissé kiábrándultan érkeztem haza, hogy a szürke egyetemista mindennapok részeként rohanhassak át a Veres Pálnéba vagy bumlizhassak a Könyvesre.

Azóta persze sokat fejlődött egyetemünk. A gólyák már nem is hallottak a fenti helyekről, az új épülettel minden egy stócra került. A változás azonban mégsem teljes. A pici távolság megtétele (bármely) két épület között így is tud bosszúságot okozni. Az elképzelhető összes helyen parkoló autók akadálypályáján kell átpasszírozni magunkat, széles és forgalmas út mellett kell várakoznunk, hogy átjuthassunk. Van egy kis füves rész, de inkább ülnék le a főépület padlójára gólyabál utáni hétfőn, mint arra a kutyaszaratásra használt placcra.

Álmodozzunk egy kicsit inkább! Képzeljük el a főépület-sóház-újépület közötti és melletti területet mindenhol szép parkosnak. A legszükségesebb átmenőforgalmat Ráday stílusú térköves megoldás csillapítaná. A többi rész fűvel, keskeny ösvényekkel, fákkal, padokkal, nyáron kinti büfével, kocsik nélkül. Sétálgató, beszélgető, heverésző, tanuló egyetemisták mindenütt. Lehet továbbgondolni. Talán még a nap is többször sütne. Mindez nem egy óriási tér, a város közepén, de mégis egy igazi campusunk lenne. Kéne?

Persze ehhez első körben el kell takarítani a parkoló autók rengetegét. (margóra: szerintetek nem ugyanolyan pofátlanság fizetés nélkül felállni a járdára – és most már a főépület mindkét oldalán ez a helyzet – korlátozva a többi egyetemista mozgását, mint teszem azt puskázni vagy plagizálni?) És itt jön be a második témakör.

Fiatal emberek vagyunk, senkinek nem kell a segge alá a kocsi, aki meg gyík, annak ott a mélygarázs, fizesse meg a kényelme díját (ugyanez igaz a tanárokra is – aki meg nem az egyetemre jön, annak főleg semmi keresnivalója a környékén). Lehet járni biciklivel is. Hoppá, mégsem?! Jelenleg az egyetem épületeinél nincs biciklitároló. Egyrészt, eltűntek az eddigiek a metróépítésnek köszönhetően (és mire ott végeznek, a mostani egyetemisták mindegyike megkapta a diplomáját – viszont lesz metró is!:)). Másrészt, az új épületnél nem sikerült telepíteni egyet sem (a mélygarázsban a két parkolóhely biciklis piktogrammal, ami a sorompó felnyitása nélkül alig megközelíthető, nem nevezhető annak). Addig tényleg nehéz bárkinek is azzal érvelni, hogy mennyivel jobb biciklizni az egyetemhez, mint a dugóban szopni (az!), amíg a kukához kell kikötni a járgányt.

Most lehetne anyázni, meg szidni a tervezőket, de leginkább cselekedni kéne. A felelősöket meg lehet győzni a fentiek igazáról, vannak szakmai szervezetek (MK) által készített ajánlások az ekkora intézmény esetén szükséges tárolók számáról. Az új épületnél a két oldalsó átjáró tökéletes hely lenne, még fedett is. Ha jól hallottam, már el is indult valami, akkor csak meg kell lökni a szekeret. Aztán lehet szervezni egy kis felvonulást tavasszal. Jobb esetben örömködve és megköszönve a csillogó bicajtárolókat, rosszabb esetben demonstratív jelleggel balhét kell csapni.

Aztán lehet továbblépni a kedves kis campusunk felé.

Intro

Meghalt a K kar, kész vége. Ezzel meghalt a magyar economics oktatás is. Mindegy is, úgyse értette senki, a policy maker réteg mással van elfoglalva, mint a költség-haszon elemezgetés. Elment a Kertesi Gábor, hagyott itt egy mikro tanszéket, amit a több tekintetben frusztrált Berde Éva és a kirobbantott szakmai botrány okozta ejnye-bejnye ellenére folyamatosan tanító dékán, Trautmann László vezet. Elment a makro tanszéket felépítő és sokáig színvonalasan vezető Pete Péter is, most az ELTE-n küzd a szakindítás és a tanszékalapítás nehézségeivel. Mindkét tanszék esetében a tehetséges fiatalok is zömében más, szakmailag inspiratív helyek után néztek, mivel mindkét távozásnak a szakmai ellehetetlenülés volt az oka. Ma hasonló hangokat lehet hallani a statisztika tanszék háza tájáról is, ami egy karcsúsításon átesett már Kézdi Gábor és ökonometria csoportja távozásával. Az MA szakindítási kérelmek óta látjuk, a Zalai Ernő vezette MatKG tanszék szeretné pótolni az összes eddig hiányolt oktató tudását, azaz övé lesz például a makro MA szak, állítólag ők oktatják majd a statisztikát is. Idén a rendes egyetemi képzésben 2, azaz 2 szakirány indult be az 5-ből, a piacelemző (mikro tanszék) és a makroelemző (makro tanszék), a gazdaságelemző (matkg) nem volt köztük (pár éve nem indult), vélemény nyilvánítás, jónapot.

Azért, mert ha a magyar politikai életben a viszonyok és rutinok évtizedekkel ezelőttiek, akkor a magyar felsőoktatásban feudálisak. Az oktatók zöme „eleve elrendeltségénél” fogva állományban van a tanszéken, ez pedig túl jóindulatúan szólva (mint ahogy az országban esetenként lenni szokott) nem segíti elő a produktív szakmai munkát. Persze, értem én, ezek közül sokan doktori címet szerzett emberek, ha életük céljának szánták a kutatói, oktatói pályát, akkor minden bizonnyal önnön motiváltságuknál fogva beletesznek apait-anyait a céljuk elérésébe, saját és ezzel az egyetem sikerébe is. Sajnálkozva tapasztalja mégis az ember, hogy sűrűn megesik olyan eset, az oktató nem tud rendesen beszélni, sőt, nem érti azt az anyagot, amit le kéne adnia, könyvből másol ezt-azt a táblára, nem tudja megoldani a példát, amit ő adott fel, a plágiumot „legközelebb nem kéne” szöveggel jutalmazza stb.

Sokan az analitikus marxizmusba vetett hitüket a rendszerváltás környékén dobták sutba. Van olyan, hogy sokakat ér egyszerre a megvilágosodás, na.

A régi eszmék hívei egyszercsak meghalnak, egyszerűen kiírják magukat a pixisből, másképp nem távozik, legalábbis ha az embert megválasztják tanszékvezetőnek, nem sokan kérdezik meg tőle, mit csináltál az elmúlt 2 évben. Mindeközben a legminimálisabb adaptációra képtelenek, ezért én érezzem szarul magam, hogy azt kell mondanom, nincs jól ez így ennek a tanárnak nem kéne tanítania.

Halvel?  – gyerekes próbálkozás. Kitöltöm, minden évben, persze. A probléma ott van, hogy józanul mérlegelve, nem hiteles. A demokrácia sok helyzetben egyszerűen nem hoz optimális döntéseket, igazságosakat igen, de optimálisakat nem. A leginkább hallgatóbarát tanárokat segít kiválasztani a rendszer, de az egyetemvezetés progresszív gondolkodását nem pótolja. Az egyetem dolga lenne, hogy szakmailag kizárólag nagyon felkészültek legyenek az oktatók. A motivációt egyébként jól mutatja, hogy azt csiripelik a madarak, a tavalyi Halvel notit egy olyan lány nyerte, aki egész félévben Svédországban volt.

Közepe

Persze már annak örülnék, ha az egyetemnek jó lenne a menedzsmentje, olyan, aki tudja, mi a dolga: eladni és fejleszteni a termékét, a tudást. Csakhogy itt új épületekben, felvett emberek létszámában=fejkvótákban=megélhetésben mérik a teljesítményt. Versenyhelyzet? A legbiztosabb jele annak, hogy egy egyetem valóban működik, ha a hobbi erasmusolókon kívül is vannak külföldi diákok, akik versengenek az idejutásért. Ennyi. A nemzetközi verseny. Nem kell ahhoz 2 félévnél több, hogy az ember lássa, milyen tisztító erő és értékítélet lapul a verseny szó mögött.

Folyton sírunk, hogy egy jól működő, pörgő gazdaságban innovációk tömkelegére lenne szükség. Az oktatók jó része nem publikál, nemhogy neves külföldi folyóiratokban, magyarokban sem. Nincs innováció, mit várunk? A magyar gazdaságpolitika jelen állásáért meglátásom szerint igenis felelősek a közgazdászok és ezáltal a közgazdász felsőoktatás is! Amennyiben nincs olyan közgazdász elit, aki hathatósan húzza a vészharangot és megfogja a politikusok kezét, amikor a 18. havi nyugdíjat is beígérik, továbbra is probléma lesz az országban.

A tudományos struktúra mérhetetlen maradisága miatt a valóságtól teljesen elrugaszkodott a tudományos pálya teteje, kérem, ilyen közegben kinek van kedve Magyarországon dolgozni. Ma az akadémia nem más, mint egy szociális klub. Az is látható, hogy a közgazdász szakmában a tényleg tehetségesek fejében meg sem fordul ma a Közgáz PhD, az akadémiai tagság legfeljebb presztízs és megélhetés.

A piac beárazása és az elitkonzerválás ügye

A középiskolás diák felvételi dilemmáját egyszerű huszárvágással (freudi értelemben gordiuszi csomó) oldja meg a legtöbb közgázt végzett diplomás, amikor a „hova menjek tovább” kérdésre az alma mater-t javasolja. Nem tud mást mondani, Magyarországon még mindig a legkevésbé rossz. Persze ez önérdeke is egyben, ezzel legitimálja saját tudását, papírját, barátai reputációját satöbbi. Nyilván hasonló logikával a szegedi közgázt végzett botcsinálta felvételi tanácsadó szintén közgázt ajánl, mert 5-6-7 évvel ezelőtt első helyen ő is a közgázra adta be. Nagy erő van a kiinduló állapotban. A piac áraz, de számításában az is benne van, hogy a fent említett folyamat hatására továbbra is a középiskolások legjobbjai jönnek a Corvinusra, így attól függetlenül, hogy az intézménynek minimális hozzáadott értéke van a közgázt végzetteket veszi fel.

Csakhogy jön a bologna, a diákoknak lehetősége van külföldön MA-t végezni és 3 év alatt kiderül, hogy színvonaltalan intézménybe jár az ember. Alapjaiban változik meg ez a rendszer azzal, hogy ezek a diákok az elismertethető fokozataikkal külföldre is akarnak menni dolgozni, a nemzetközi piac ugyanis nem úgy fog árazni, mint a hazai. A teljesítmény számít.

Mit kéne ezzel az egyetemmel csinálni?

Mindenekelőtt színvonalbeli felhozást, ne az legyen a kérdés, a prágai vagy a varsói közgázt megvertük-e. Alternatíváját kell nyújtani a CEU szintű képzéseknek, ha az economics környékéről keresünk példát. A tényleges pozitív változást hozó módszerekről kell vitázni. Szerintem ténylegesen nemzetközi színvonalú tanárok és tanszékek kellenek, olyan műhelyek, ahol a legkurrensebb témákkal foglalkoznak kutatási szinten és a nyugati elitegyetemeken oktatott könyveket tanítják. Ma már kifejezetten sok színvonalas helyen végzett (akár USA top 10) magyar közgazdász van, akik közül többen visszajönnének tanítani, de a bebetonozott állások miatt nem lehet. Ha másképp nem megy, versenyeztessünk oktatókat. Legyen minden karon egy jól kiválasztott szakmai bizottság és egy évre versenyeztessék az oktatói állásokat. A pályázatokat bírálják el reális mérők alapján, nyelvtudás, külföldi részképzés, publikáció, ajánlólevél, ki tudja, módszertani kérdés. Legyenek kutatói állások konkrét outputtal, hosszabb időre. Sok ötletet fel lehet vetni, tegyük.

Persze több baj van az egyetemen, de részemről a színvonalromlást érzem leginkább súlyosnak.

Ez ellen megérné tüntetni is, komolyan mondom. Nem a tandíj ellen kell, mert az ember diszkontálja a várható plusz hasznokat és kiszámolja, mennyit ér meg neki egy diploma. De az egyetem, a szar képzésével a zsebemből húzza ki a pénzemet. Ez jobb business, mint a biztosítási csalás, de attól még LOPÁS.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy egyelőre a Corvinus Magyarország legjobb közgazdaságtudományi képzését adja. Ez a cikk nem vonatkozik minden oktatóra és hallgatóra, de fel szeretné hívni a figyelmet olyan problémákra, melyek nagyon is jelen vannak egyetemünkön, mégis eddig nyíltan nem beszélt róluk senki.

Az istenadta nép...

A hallgatók nagy része nem jár be az órára, mert nem éri meg nekik. Azt gondolják, hogy ennek a képzésnek a 90%-át nem tudják hasznosítani a munkaerőpiacon (ráadásul nem is alaptalanul, ha nem is ilyen mértékben). Ehelyett szabadidejüket munkával vagy egyéb egyetemen kívüli tevékenységekkel töltik el. Csak másod vagy harmadsorban érzik magukat olyan egyetemistának, akinek az lenne a feladata, hogy tanuljon az egyetemen. Nem vesznek részt az egyetemi közéletben, és nem szerveződnek meg ahhoz, hogy ki tudják fejezni oktatással kapcsolatos igényeiket, lábukkal szavaznak, legfeljebb kis baráti társaságokban elmélkednek azon, hogy miért is rossz az oktatás.

...meg a többiek

A munkaerőpiac ezt tényként kezeli. Egy jelzés önmagában az is, hogy valaki a BCE közgazdasági karain végzett, így akkor is felveszik őket, ha tudásuk nem elfogadható mértékű. Azok a hallgatók, akik ezt belátják, és ennél többet akarnak, elmennek különböző diákszervezetekbe. Ott akarnak kibontakozni, és nem az egyetemi tanulásban. Ez levezeti annak az 5-10 %-nyi rétegnek az energiáit, akik esetleg csinálhatnának valamifajta érdemi egyetemi közéletet (és nem diákszervezetit).

Mit érzékelnek az oktatók mindebből? Csak annyit, hogy a hallgatók nem mennek be az órákra Visszajelzést nem kapnak, és nem gondolnak bele abba, hogy erről ők is tehetnek. Nem tesznek engedményeket, nem versenyeznek egymással, és a nem publikálnak jó nevű nemzetközi lapokba. Azt és úgy tanítják, ami őket és ahogy szórakoztatja, akkor is, ha az csak az adott oktató kedvence, és rajta és egy szűk szakmai körön kívül senkit sem érdekel.

De mégis kell valami okosat írni a végére. Úgyhogy hagyjuk ezt a hivatalos stílust. Úgyis sz**tok bele magasról az egész egyetembe. Vagy nem jártok be még azokra az órákra sem amire érdemes lenne, vagy sodokuztok az előadáson. Évvégén valahogy levizsgáztok, ott ahol meg hajtanak benneteket, ott meg még valami ragad is rátok. Minimális szinten sem vagytok tisztában a jogaitokkal és lehetőségeitekkel. Ha tudjátok is mi a TVSZ, biztos nem olvastátok. Minimális a HalVel kitöltöttsége, eszetekbe sem jut segítséget kérni, ha kitolnak veletek egy vizsgán, ha csúszik a tantárgyfelvétel, ha nem tartják be a TVSZ-t  Szidjátok a TO-s néniket meg a HÖK-öt, de az eszetekbe sem jut hogy használjátok valamire, és szerintem a többségetek még egyszer sem jutott eszébe tematikákat nézegetni tárgyfelvétel előtt. Az, hogy ezután meg jó munkátok lesz-e, az meg úgyis mindegy. És a legszebb az egészben, hogy ennél jobban, ha akarnék sem tudnék beszólni és szinte senki sem fog szidni engem azért, mert ezeket leírtam.  

Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának Hallgatói Önkormányzata 

Kedves , Kedves Elnök Úr!

Az elmúlt fél évben valószínűleg túl sokat vállaltam, ezért a feladataimat nem tudtam száz százalékosan ellátni. Ennek részben a hallgatói önkormányzatban végzett tevékenységem is oka volt. Sok energiát fektettem bele, úgy érzem, talán még is többet is lehetett volna nyújtanom, és bizonyára vannak olyanok, akik sokkal több időt tudnak erre fordítani. Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni azoknak, akik például az oktatási team tagjaként hatalmas erővel dolgoznak a diákságért úgy, hogy erről csak kevesen tudnak.

A jó tapasztalatok mellett azonban komoly aggályokat éreztem bizonyos, a HÖK-ben elfogadott javaslatokkal szemben.

Javasoltam például a HÖK gazdálkodásának nyilvánosságát, hogy ezzel teljesen elhárítsunk minden, a szervezetettel kapcsolatos negatív híresztelést, és megmutassuk a hallgatói társadalomnak, hogy milyen programokra és azokon belül konkrétan mire költünk pénzt. Ez az indítvány egyértelmű, határozott elutasításba ütközött, erre viszont  logikus magyarázatot nem kaptam.

Többször kifogásoltam a HÖK választmányok „összerázó programjainak” finanszírozását, mivel nem tartom helyesnek, hogy ezeket a programokat HÖK pénzből fedezzük, hiszen nem a választmány tagjainak önérdekét, hanem a hallgatók érdekeit kellene figyelembe venni.

A legutóbbi javaslatot a HTJSZ módosításáról, mely szerint a tanulmányi ösztöndíjak rovására létrejönne egy HÖK-ös „fizetés”, a leghatározottabban elleneztem. Az egyetemen több tucat olyan diákszervezet működik, amelyek tagjai hasznos és közösségépítő munkát végeznek, de fel sem merült, hogy ezért fizetést érdemelnének. Ráadásul a pénzek centralizált elosztása és a teljesítmények szubjektív megítélése komoly aggodalmakra adhat okot.

A véleményemmel szemben állók azt hangoztatták, hogy „nem tudok alkalmazkodni a HÖK szervezeti kultúrájához és a bevett hagyományokhoz”. Az elmúlt két hónapban beláttam, hogy sem ez a szervezeti kultúra, sem a nézeteim nem fognak megváltozni, és sajnos nem tudok olyan szervezetben dolgozni, amelynek értékrendjével ilyen szöges ellentétben állok. Ezért 2007. december 19-ei hatállyal lemondok a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karának Hallgatói Önkormányzatában megszerzett mandátumomról.

Üdvözlettel