CORVINULL

Az egyetemi burkolt népszavazási kampány mindenképp külön rovatot érdemel, eddig nyíltan mégis csak egyetlen hozzászólóval találkoztam, akit izgat a probléma, a „Diákságunk blogja” szekció hasábjain. 

„Csak félve, igen halkan hívnám fel az olvasóközönség figyelmét a mostani közgazdászban lévő több oldal tandíjbarát propagandára (közöttük a kormány több mint 1 oldal hirdetése) 
Nem akarok állást foglalni egyik oldalon se, de egy iskolai újságot szvsz egyik oldalnak se kéne propagandaeszközként felhasználni. Cenzor asszony ilyenkor hol van?” (érdekes) 

Neki ajánlom ezt a cikket, és persze mindenkinek, akit felháborít az egyetem tandíj melletti burkolt kampánya, ami mindenhol körülvesz minket. Mindenhol? Igen, sajnos. Ezeket próbálom most sorba venni. 

A Metro újságban minden héten (általában szerdánként, de talán más napokon is) megjelenik az MSZP kampányüzenete egy külön reklámpapíron a vizitdíj és a tandíj társadalmi hasznosságáról és szükségességéről. Persze már a Metro egyetemre való beáramlása önmagában kivívja a jóérzésű hallgató ellenérzését, de ezt a témát meghagyom egy másik bejegyzésnek. Abból az újságból a Sudoku és a keresztrejtvény az, ami még politikailag korrektnek nevezhető.

A Népszabadság terjesztése is elég véleményes dolog. Miért van az, hogy máskor nem nyomják szinte minden áldott nap az egyetemisták kezébe a Népszabadságot, csak éppen amikor kampányidőszak van? Például éppen múlt szerdán egy egész oldalas Gyurcsány Ferenc interjú jelent meg. 

A tanórákon is megjelenhetnek és meg is jelennek „elszólások”, én itt egyet említenék meg. Az egyik előadó (nyilvánvaló okokból többet nem árulhatok el) a népszavazási kérdéseket nyíltan "hülye kérdéseknek" bélyegzi, de ez nyilván csak egy a számtalan politikai véleménynyilvánításnak a tanárok részéről. 

Végül: Közgazdász, 7. oldal, hirdetés (itt jegyzem meg, hivatalosan még csak nem is fizetett politikai hirdetés): Új Magyarország program, Mészáros Tamás, nem beszélve a 3. oldalon megjelent tandíjpropagáló cikkről. A HÖK és a Közgazdász szerkesztősége ilyenkor hová bújik? Mit szólnak ehhez? 

Eleve tényként közlik az alábbit a 3. oldalon: „idén szeptembertől fizetnek először képzési hozzájárulást a hallgatók az egyetemeken és főiskolákon…” Mintha nem is lenne népszavazás. 

Az egyetem üzenete röviden így foglalható össze: Diákok, fizessetek jó sok tandíjat, hogy finanszírozzuk a bérleti díjat az új épület után miközben mi megpróbáljuk elhitetni veletek, hogy ez jó nektek... 

Mindazonáltal nem ennek a cikknek a feladata, hogy a tandíj szükségességéről nyisson vitát, és még az sem mondható, hogy kizárólag a baloldal gyakorlatáról lenne szó. Igen, Tarlós István valóban járt a Corvinuson, aki meg akarta nézni, megnézte, de nem is ez a lényeg. Itt fennállt a szabad választás lehetősége.

Jó, megteheti az ember, hogy nem olvas Metrót, Népszabadságot, Közgazdászt, vagy megteheti, hogy március 9-ig nem jár előadásokra, de mégis, állandóan a kezünkbe akarják nyomni a különféle népszavazási kampányelemeket. Afelől nincs választási lehetőségem, hogy akarok-e az egyetemen Népszabadságot osztogató, egyébként jobb sorsra érdemes diákokat látni, avagy sem. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy elveszem-e az adott újságot, avagy sem. Sokan úgyis elveszik, „hisz ingyen van”, és akkor az egyetem el is érte a célját: a politikai befolyásolás lehetőségét. 

Végül, de nem utolsósorban egy elméleti felvetés megfogalmazható: mi a jobb? A politikasemlegesség látszata, ami betarthatatlan, mert a politika mindenhova beleteszi a mancsát vagy a politika megjelenése az egyetemen. Akkor viszont elvárható lenne, hogy a jobb sorsra érdemes diákok ne csak Népszabadságot osztogassanak, hanem Magyar Hírlapot vagy Magyar Nemzetet is. 

magyarpremiership (nem tudom publikus-e a szerzo email cime)

Ez egy megkésett manifesztum. Régen meg kellett volna írnom, hisz amiről szól, már '89 előtt is nyugtalanított. Nem tehettem azonban, mert kötött a szakmai logika. Aki az eszmék kurrens történetét hideg fejjel szeretné követni, tartsa távol magát a programmatikus érveléstől. Másfél éve - remélem, csak átmenetileg - kiléptem a "pártatlan nézelődő" szerepéből, az ELTE új Közgazdaságtudományi Tanszékének egyik kezdeményezője lettem. Jelentem, el vagyok fogulva. De hát mi értelme közreadni egy megkésett kiáltványt? Visszakérdezek: mi értelme visszazárni az asztalfiókba? Talán már nem időszerű? Én lennék a legboldogabb, ha ebben az értelemben is megkésett lenne.

*

Blogot olvasok, a Corvinus diákjainak mondatait ízlelgetem mind szomorúbban. Szellemi nyomorról, csalásról, provincializmusról tudósítanak a bejegyzések. Arról, hogyan nem akar, nem tud felnőni a magyar közgazdasági felsőoktatás, s ha véletlenül mégis, miként sorvad el oly gyakran megint. Véletlenül - mondom - mert mindig akad eredeti tudós, magával ragadó tanár, aki nem éri be azzal, hogy élvezze a végtelen gyermekkor csalóka nyugalmát. Némelyük hasonló blogokat szerkesztett volna harminc-negyven évvel ezelőtt a "Marx"-on, ám nekik nem adatott sokkal több egy féllegális önképzőkörnél (no meg a féltve őrzött, szobányi Ural 2 számítógépnél). A nyolcvanas években lassan kitárult a világ, el lehetett menni és szabad volt hazajönni. A tanítani vágyó elégedetleneknek pedig elvileg szabad volt bezúdulnia a Közgázra.

Mindig vicces, amikor vizsgaidőszakban a számonkérések helyszínén ballagva, izgalomtól túltöltődött, bizonyos szempontból felkészült egyetemi diáktársakat lát az ember. Az izgalom oka természetesen nem az, hogy vajon még az utolsó 5 percben sikerül-e átnézni azt a maradék három fogalmat, ami nem teljesen maradt meg a tegnapi sörök miatt, hanem inkább az, hogy a Lajos emlékszik-e még a tegnapi sörözésről, hogy most neki fogom elküldeni sms-ben a kérdéseket. Vajon felkelt már? Vagy a felére lekicsinyített fénymásolatom tényleg jó lesz? Vajon a tanár figyelni fog? Hányan lesznek benn? Ismerem a demonstrátort, az biztos jófej lesz. Az emberek egy részét tehát láthatóan megérintette a szakma, aminek épp az adott tárgy képezi az alapját.

Közben még megjegyezném, hogy nem én vagyok Szent Péter, középiskolában én is puskáztam, de azért az egyetemen mégiscsak szakmát tanulnánk vagy mifene.

Nyilván meg lehetne ideologizálni, hogy ha már folyik ez az „egyetemi lopás” (lásd a blogon lentebb), akkor én is ott játszom át a rendszert, ahol nem vernek orrba érte. De hiába is keresnénk bármiféle eszmei támogatást a dolog mögött (ami önmagában még mindig elég álszent lenne), az egész egyszerű túlélési stratégia, és ezt senki nem is tagadja. A furcsa inkább az, hogy ebből adódnak egészen értelmetlen helyzetek is. Az egy dolog, hogy sokan vannak az előadóban, talán nem vesznek észre, csak egy tanár van benn, az is vak… Az érdekesség abban van, amikor teljesen lehetetlen helyzetekben próbálkoznak meg az emberek különféle puskázási trükkökkel. Biztosan hősök. Írtam ebben a vizsgaidőszakban olyan vizsgát, amikor 5-en ültünk a sóház alagsor egyik termében (aki még nem járt ott: ez nem egy nagy terem). Amikor szerencsétlen demonstrátor megfordult, hogy felírja a táblára a vizsga végét, az egyik srác elkezdte gyakorolni a fotózás művészetét egy telefonnal. Természetesen annak van hangja. Persze azt nyilván tudta a srác is, hiszen az övé. Természetesen lebukott. Szintén hasonló létszám mellett vki, behozta az előre megírt tételeit, és mivel a cuccát hátulra le kellett pakolnia, még az előzetesen vaknak, süketnek, halmozottan hátrányos helyzetűnek feltételezett tanárok is észrevették, hogy őelőtte dolgozat helyett talán egy kisebb regény vázlatai találhatók, mert a dolgozat az nem 18 oldalból állt. Ilyen sztori persze van elég.

Mit tesznek a tanárok? Semmit. Kiküldik az adott illetőt, aki a következő vizsgán tiszta lappal indulhat. Esetleg rámosolyognak ironikusan, ez most nem jött össze barátom. Ha az érintett nem veszi észre a lesújtó, már-már megsemmisítő iróniát, akkor magára vessen. És a tanár maga pedig ismét bizonyította jó humorérzékét, talán az erre fogékonyabb diákok még fel is figyeltek rá, de ők amúgy sem puskáztak.

A kialakult kultúrák ellen talán csak a fenyegetés hathat. Ha megfelelően nagy a büntetés és van mellette hitelesség, akkor az elrettenthet a cselekedettől. Mondjuk, akit puskázáson érnek, az már ne vizsgázhasson abból a tárgyból az adott félévben. Vagy ismételje meg az egész félévét. Ez talán hatna.

A blogon korábban már említett egy hetes vizsgaidőszak erre is jó lehetne. Ha egyszer kiküldtek, csak a következő évben mehetek újra.

A jelenlegi rendszerben, elmegyek úvézni, ami vkinek ráadásul ingyen van, a hülyének is megéri puskázni. Vagy máshogy fogalmazva, az ösztönzők alapján hülye az, aki nem puskázik.

A hallgatók körében közkeletű nézet, hogy a hallgatói véleményezésnek nincs semmi érdemi hatása. Ez a vélekedés sajnos önmagát beteljesítő: a hallgatók nem töltik ki a kérdőíveket, mert nem hisznek abban hogy annak bármi hatása lenne, a hatás pedig nyilván csekély, ha nem mondjátok el hogy mit gondoltok. Az egyetem vezetősége már eddig is beépítette volna az eredményeket a különböző személyi döntésekbe, ha rendelkezésre állnának megfelelő adatok. Az eddigi hiányos eredmények már így is megjelennek az egyetem akkreditációs anyagaiban. A HalVel jelentős szerepet játszhatna a különböző előléptetésekkor és a kurzusok oktatóinak kiválasztásakor. Nem minden oktató tanít minden tárgyat jól, így létrejöhetne egy olyan adatbázis, amely segíthetne abban, hogy minden oktató a lehető legmegfelelőbb helyre kerüljön. Emellett megkaphatnák azokat a visszajelzéseket, amelyek alapján fejlődni tudnának, és valódi verseny alakulna ki közöttük. Sokat beszélgetünk egymás között arról, hogy melyik kurzus és melyik oktató miért jó és miért sem. Évek óta pletykák alapján próbálunk jó kurzustartókhoz kerülni. Ez a Jól működő HalVellel sokkal jobb egyszerűbb lenne. Ahhoz, hogy az általunk kívánt változások megtörténjenek, ahhoz a mostani pár százalékos kitöltöttségi arány helyett olyan magas kell, amiből már komoly következtetéseket lehet levonni. Ezért, értékeljétek oktatóitokat és töltsétek ki a HalVelt.
 (halvel.uni-corvinus.hu )

 Az elmúlt időszakban több olyan változás is történt, ami segíthet megragadni a HalVel hatását. :

Egyszerűsítettünk a kérdőíveken, hogy gyorsabb és kényelmesebb legyen a kitöltés 

Az adatok nyilvánosságra hozási határa 50%-ról 30-ra csökkent. (A nyilvános adatok már megtekinthetők a HalVel honlapján).

A szenátus a közeljövőben tárgyal egy szabályzatmódosítást, mely szerint HalVel-en jól teljesítő oktatóktól az elvárt teljesítmény 10%-át is elérhetik, míg 3.50-ás átlag alatt „nem felelnek meg az oktatás minőségi követelményeinek” 

Tárgyalások folynak a Neptun üzemeltetőkkel, hogy kurzusválasztáskor már közvetlenül a Neptunból megnézhessétek oktatóitok értékelését.

Mivel a HalVel elsősorban a Ti érdeketek, ezért ha nem növekszik a kitöltési arány, akkor vagy radikálisan át kell alakítani a rendszert, vagy esetleg kötelezővé kellene tenni.

Frissítve, remélhetőleg így érthetőbb:

Minden évben mérni fogják az oktatók teljesítményét. Ha ezen a mérésen a oktatók nem érnek el egy meghatározott pontszámot, akkor annak részükre negatív következményei lehetnek, ha pedig jól teljesítenek, akkor természetesen pozitívak. Ennek a mérésnek - sok más tényező mellett - része a Halvel. Ha egy oktató átlaga a Halvel-en 4.5 felett van, akkor megkapja a tőle elvárt minimális pontszám 10%-át. Azok az oktatók pedig, akiknek átlaga 3.5 alatti, a nem elfogadható teljesítmény kategóriába kerülnek.