A múlt héten 'Jajkiáltvány - A közgazdasági elitképzésről' címmel cikket közölt a Magyar Narancs Kovács János Mátyás tollából. A szerző, az ELTE tátéká alk.kg. szak egyik kidolgozója, cikkében a Corvinus egyetem válságáról ír, két hasábja pedig ennek a blognak a tükrében festi le az egyetemi helyzetet.

Nagy büszkeség az, ha az embert hivatkozzák, de ez talán mégsem a legelegánsabb módja volt. A kiemelések még a blognál is jóval egyoldalúbbak, nagyon rövidek, illetve természetesen nem derül ki, hogy ki és milyen helyzetből mondja azt.  A cikk azt sugallja, hogy az egyetemi helyzetet menthetetlennek tartja mindenki, miközben ez a blog csak szimplán kritikai.

De ami messze a legzavaróbb. Hülyen veszi ki magát, hogy anonim kommentelőkre alapozza kritikáját egy folyóiratban. Azokat a mondatokat, amiket KJM idéz a blogról, ezerszer hallottuk már számtalan szakmabelitől szóban, sör mellett. Ennek ellenére senki nem meri felvállalni a keményebb véleményeket sajátjaként. Még KJM is szükségét érzi, hogy ezzel a bloggal legitimálja véleményét, miközben  enélkül is igazán megtehetné.

Ezzel szemben az ilyen hangoknak az egyetemen benn semmilyen nyoma nincs. Márpedig, ha az egyetemen belül a tanszékek, a vezetőség és a diákság nem meri egymást szakmai/erkölcsi kritikával bírálni, akkor nem lesz javulás. Ez utóbbi okból viszont megerősítőleg hat, hogy ez a blog és az a cikk némi teret adott a vitának.