A célom, hogy vitát kezdeményezzek a minket valóban érintő ügyekről. Szívesen várom bárki válaszát a közgazdász hasábjain, vagy a corvinull.blog.hu-n.
Sokszor elhangzik, hogy a Közgáz Campuson tanuló kb. 8000 hallgató évente csak pár száz tankönyvet vesz meg. Tehát elvileg jó egyetem vagyunk, de mégsem olvasunk tankönyveket. (A könyvtárnak biztos nincs kapacitása arra, hogy mindenkit ellásson tankönyvvel). A másik probléma, mint Kerekes rektorhelyettes úr kiemelte, hogy így nem születnek meg a master képzésre az új tankönyvek. (vásárlás nélkül nincs szerzői jogdíj, ingyen pedig ki dolgozna legalább fél évet egy tankönyvön?) Páran azt gondolják, hogy nem kell magyar tankönyvet írni, hanem inkább menő külföldi egyetemek tankönyveit kellene lefordítani. Ha valami jó a Harvardon, akkor talán megteszi szegény corvinusos diáknak is. Mindez azért érdekes, mert újra felmerült, hogy kötelezővé kellene tenni a tankönyvvásárlást. Egyrészt méretgazdaságosság miatt le lehetne nyomni a könyvek árát, másrészt pedig akkor lenne pénz masteres könyvekre. Talán még könyvet is olvasnánk, ha már megvettük.
Nekem erről egy V. éves haladó közgazdasági tárgyam jutott eszembe, amihez a könyvet az oktató írta. A könyvet fura szerkesztési és fogalmazási megoldások miatt nagyon nehezen értettem meg. Bevallom, erről nem kellene erős állításokat tennem, hiszen én nem tudnék megírni egy 300 oldalas tankönyvet. Nem is ez szegte kedvemet.
Volt egy rész a tankönyvben, ahol leírja, hogy a diktatórikus döntéshozatalnak legkisebbek a tranzakciós költségei, mert nem kell egyeztetni az érintettekkel. Ebben kétség nélkül igaza van. Indoklásként fél oldalt idéz Zsukov marsall visszaemlékezéseiből, amelyben az egekbe magasztalja Sztálin, a generalisszimusz II. világháborús katonai döntéseit. Szerintem ilyet nem kellene leírni egy közgazdasági tankönyvbe. Ráadásul ha Zsukov nem ezt írja, akkor valószínűleg a GULÁG-ra küldik alkotói szabadságra, hogy még egyszer gondolja át emlékeit. Amúgy nem ez volt az egyetlen ilyen jellegű érvelés a könyvben.
Ez csak egy példa volt, ne általánosítsunk, hisz vannak nagyon jó magyar tankönyvek is. Ráadásul, akik támogatják a kötelezővé tételt, azt is hozzáteszik, hogy jobban meg kellene nézni a könyvek színvonalát, és hogy valóban szükségesek-e? Azonban ezt a könyvet már egyszer lektorálták és akkreditálták a tantárgyához. Én viszont akkor sem akarnám ezt a könyvet megvenni, ha 100 Ft-ba kerülne, és amíg ilyen könyvek vannak a piacon, addig én nem szeretném, hogy bárkinek is kötelező legyen könyvet venni. Ha azt szeretnénk, hogy az emberek könyveket vegyenek, akkor nem olyan vizsgát kellene íratni, amire elég 20 oldalas tömörítés. Bizony, keményebb vizsgák mellett jóval gyakrabban fogunk megbukni. De ideje nekilátni tanulni, és felemelni a szavunk, ha egy könyv vagy egy tárgy olyan, mint a most említett.
