Corvinusos integráció egy hallgató szemével

A rendszerváltás után hirdették meg azt a politikai célt, hogy Magyarországon a diplomások arányát jelentősen növelni kell. Ez önmagában nem is rossz koncepció. Aztán, a felsőoktatási intézmények is „magukévá tették” ezt a célt, mivel az évek során az állam a rossz költségvetési helyzetben hagyta, hogy a 20 évvel ezelőttihez képest lényegesen alacsonyabb legyen az egyetemi fejkvóta, így az egyetemeken sokkal több hallgató kellett a létező oktatói állomány finanszírozásához. Ha figyelembe vesszük, hogy a fejkvóta folyamatosan csökken, és az egyetem kiadásai folyamatosan növekednek, akkor azt hiszem megértjük, hogy miért ilyen alulfinanszírozott az egyetem és miért vesznek fel a Corvinusra is annyi hallgatót. Ez a pálya azonban nem tűnik túl tarthatónak, hiszen közel annyi embert vettek fel idén alapképzésre, mint ahányan megszületettek.

Azt hiszem a szűkös erőforrásokért folyó küzdelem sok tekintetben rányomja a bélyegét az egyetem rövidtávú céljaira. Mivel tényleg muszáj hallgatókat szerezni, ezért változatos és szerintem teljesen felesleges szakkínálat alakul ki.[1] Nem akarok semmilyen szakirányt ilyen formában kritizálni (különben is csak egy egyetemista vagyok, nem egy tudományág szakavatott ismerője), de azért érdemes azt végiggondolni, hogy mely szakok neveivel szoktunk közösen viccelődni.

Sajnos az egész magyarországi felsőoktatás ilyen problémákkal küzd, ezért egyetlen rossz szó sem érheti házunk elejét. A Corvinus egyik valódi hibája a nem eléggé átgondolt és integrált szervezeti struktúrájából fakad. Például akár teljesen helyénvalónak is gondolhatjuk, hogy az integráció ellenére az egyetem mindhárom Campusa egy rektorhelyettesel áll a Corvinus szolgálatában. Azt viszont már nem értem, hogy az ISZK, Neptun- és a Kommunikációs Iroda miért tartozik külön rektorhelyetteshez, ha már úgyis ugyanannak az informatikai rendszernek a részei? Amikor a HalVellel próbáltam zöld ágra vergődni, vagy pár HÖKös társam az e-mail küldési rendszert próbálta átalakítani, akkor ez nagyon megnehezítette a munkákat.

Az ehhez hasonló dolgokat szemlélve néha az az érzésem támad, hogy az egyetemünk igazából három felsőoktatási intézmény. Először akkor támadt ez az érzésem, amikor a tavaly az egyetem elfogadta a Közgáz Campus szabályzatát. Ez nem csak egy önálló gazdálkodási egységet hozott létre a többi campusszal szemben, hanem egy Oktatási Bizottságot is, amely célja, hogy a többi campustól függetlenül szervezze a Campus oktatáspolitikáját (az más kérdés, hogy az elmúlt egy évben még nem ült össze). Így nem igazán látom azt, hogy mi lesz az, ami a különböző campusokat akkor is együttműködésre kényszeríti, hogyha az nekik adott esetben nem éri meg. Pl.: az egyetem akkreditációs anyagának véleményezésében is szerepel, hogy semmilyen kapcsolat nincs a Közszolgálat tanszék és a Közigazgatástudományi kar között. Most minden campuson van valamilyen idegennyelvi intézet, és az ország legerősebb business kara mellett a Kertészettudományi karon is fenntartunk egy Menedzsment és Marketing tanszéket. Nem tudom, hogy ezek mitől változnának meg, de hogy nem a három különálló campustól, az biztos. (a korrektség jegyében ne feledjük el, hogy azért elindult egy agrármenedzsment szak és van néminemű átoktatás a karok között).  

Ez a fajta párhuzamosság tanszékek között is megvan. Kedvenc példám az, hogy a Szociológia Intézet is tanít analízist, de emellett például különféle neveken három tanszék is tanít jelenleg alapozó mikroökonómiát. Én sajnos nem igazán tudok erre magyarázatot adni, ha csak azt nem, hogy a tanszékek azok alapján kapják a központi támogatásaikat, hogy hány főt oktatnak előadásokon és szemináriumokon.

Tanulsággal vagy megoldással nem tudok és nem is akarok szolgálni. Célom pusztán annyi, hogy ha már az ország legjobb egyetemén a legkiválóbb hallgatókat oktatjuk, akkor mi hallgatók is beszéljünk az egyetemünk ügyeiről. Saját blogot nincs kedvem írni, úgyhogy az írás kommentelhető a corvinull.blog.hu-n. Ha bármiben is tévedtem volna, vagy valakit megsértettem, akkor előre is elnézést kérek, folytatás következő hónapban.