Azon szerencsésebb diákok, akik anno még élő ember számára teljesíthető Erasmus-kiválasztáson vettek részt, így aztán élvezhették külföldi egyetem vendégszeretetét hosszabb-rövidebb ideig, nagy valószínűséggel a külföldi tanulmányaik meghatározó élményei közé sorolják a campus-érzést.
Mindenki tudja, mi az a campus. Amikor minden egyetemi épület egy helyen található, köztük hangulatos, parkos területek (persze ne legyünk ennyire leegyszerűsítők és nyugat-ajnározók, itthon is van ilyen és külföldön se mindenhol). Mindenesetre én magam Hollandiában irigykedve-boldogan éltem át a fílinget, és tapasztaltam meg az igazi egyetemi hangulatot teremtő teret. Aztán kissé kiábrándultan érkeztem haza, hogy a szürke egyetemista mindennapok részeként rohanhassak át a Veres Pálnéba vagy bumlizhassak a Könyvesre.
Azóta persze sokat fejlődött egyetemünk. A gólyák már nem is hallottak a fenti helyekről, az új épülettel minden egy stócra került. A változás azonban mégsem teljes. A pici távolság megtétele (bármely) két épület között így is tud bosszúságot okozni. Az elképzelhető összes helyen parkoló autók akadálypályáján kell átpasszírozni magunkat, széles és forgalmas út mellett kell várakoznunk, hogy átjuthassunk. Van egy kis füves rész, de inkább ülnék le a főépület padlójára gólyabál utáni hétfőn, mint arra a kutyaszaratásra használt placcra.
Álmodozzunk egy kicsit inkább! Képzeljük el a főépület-sóház-újépület közötti és melletti területet mindenhol szép parkosnak. A legszükségesebb átmenőforgalmat Ráday stílusú térköves megoldás csillapítaná. A többi rész fűvel, keskeny ösvényekkel, fákkal, padokkal, nyáron kinti büfével, kocsik nélkül. Sétálgató, beszélgető, heverésző, tanuló egyetemisták mindenütt. Lehet továbbgondolni. Talán még a nap is többször sütne. Mindez nem egy óriási tér, a város közepén, de mégis egy igazi campusunk lenne. Kéne?
Persze ehhez első körben el kell takarítani a parkoló autók rengetegét. (margóra: szerintetek nem ugyanolyan pofátlanság fizetés nélkül felállni a járdára – és most már a főépület mindkét oldalán ez a helyzet – korlátozva a többi egyetemista mozgását, mint teszem azt puskázni vagy plagizálni?) És itt jön be a második témakör.
Fiatal emberek vagyunk, senkinek nem kell a segge alá a kocsi, aki meg gyík, annak ott a mélygarázs, fizesse meg a kényelme díját (ugyanez igaz a tanárokra is – aki meg nem az egyetemre jön, annak főleg semmi keresnivalója a környékén). Lehet járni biciklivel is. Hoppá, mégsem?! Jelenleg az egyetem épületeinél nincs biciklitároló. Egyrészt, eltűntek az eddigiek a metróépítésnek köszönhetően (és mire ott végeznek, a mostani egyetemisták mindegyike megkapta a diplomáját – viszont lesz metró is!:)). Másrészt, az új épületnél nem sikerült telepíteni egyet sem (a mélygarázsban a két parkolóhely biciklis piktogrammal, ami a sorompó felnyitása nélkül alig megközelíthető, nem nevezhető annak). Addig tényleg nehéz bárkinek is azzal érvelni, hogy mennyivel jobb biciklizni az egyetemhez, mint a dugóban szopni (az!), amíg a kukához kell kikötni a járgányt.
Most lehetne anyázni, meg szidni a tervezőket, de leginkább cselekedni kéne. A felelősöket meg lehet győzni a fentiek igazáról, vannak szakmai szervezetek (MK) által készített ajánlások az ekkora intézmény esetén szükséges tárolók számáról. Az új épületnél a két oldalsó átjáró tökéletes hely lenne, még fedett is. Ha jól hallottam, már el is indult valami, akkor csak meg kell lökni a szekeret. Aztán lehet szervezni egy kis felvonulást tavasszal. Jobb esetben örömködve és megköszönve a csillogó bicajtárolókat, rosszabb esetben demonstratív jelleggel balhét kell csapni.
Aztán lehet továbblépni a kedves kis campusunk felé.
