Hiába kerestem az idei Tata-plakátokat, hiába keresgéltem a neten. Semmi. Máskor ilyenkor már javában zajlott a szálláshely-értékesítés és le is foglaltuk törzshelyünket, a Csillaghoz és a színpadhoz legközelebbi, zajártalmilag erősen terhelt szobát: csak a hazaút legyen rövid. Aztán megkérdeztem a HÖK-öt, s mondták, hogy idén nem lesz Tatán semmi. Ez lett volna a XV. Talán jövőre.

 Ha egy dolgot mondhatnék, amihez igazán kötődöm a Közgázon (egykori hármascsopinkon túl), az Tata. Még nem is vettek fel az egyetemre (csak rá egy hónapra), amikor 2001-ben először voltam. A már ide járó barátaimmal mentünk le szűk 24 órára. Szombaton érkeztünk, nagyon tetszett az egész hangulata, az európai értelemben vett akolmeleg, az összetartozunk érzése. Az Öreg-tó partja tele volt heverésző emberekkel, az egész tábor nyüzsgött. A szállás színvonala persze akkor sem volt jobb semmivel, mint akár tavaly, de kit érdekelt? Vasárnap reggel kellő rutin híján a közelebbi vasútállomásra sétáltunk ki, oda, ahol csak elvétve állnak meg vonatok. Megviselt állapotban vártunk az egyre gyilkosabb napsütésben, ki a váróterem padján aludt el, ki a peronra terített törölközőn.

 Aztán visszatértünk, évről évre. Életem legemlékezetesebb Belga-koncertje a Csillagban, első kétpárevezős szerencsétlenkedésünk az Öreg-tavon, a tóparti villasor és vár ötcsillagos látványa, a Víz, Zene, Virág fesztiválok, az éjszakát egy fa tövében, a pad alatt átszendergő Oszi barátom, a vacsorák a szomszédos Picanto étteremben, az esti szaunázós bulik a Csillagban, a délutáni focicsaták aszfalton és vízen, az esti naplementés és a reggeli napfelketés vízparti szívások.

 2002 és 2003 pörgése után (amire persze a nagy öregek azt mondták, hogy már sehol sincs a fénykorhoz képest) benne volt a levegőben a lassú hanyatlás. Egyre kevesebb közgázos jött, leginkább a gólyautánpótlás maradozott el. A szervezés is érezhetően fáradtabb lett. Pedig a Tatai UV-táborról más egyetemeken is tudtak, talán ez volt a legismertebb közgázos rendezvény. Azt mondtad, Tata, azt mondták, tudják. Már csak ezért is:

 Kell, hogy legyen Tatai Reneszánsz. Adjátok vissza az UV-táborunk!