T-karos kötelező tárgyról van szó, amit a társadalmi tanulmányok és szociológia szakos (BA-s) hallgatóknak kellett felvennie erre a félévre. Mi vagyunk azok a kísérleti nyulak, akik nem tudhatják, csak sejthetik, mi volt előttük, még a hagyományos rendszerben, viszont a jövőre vonatkozóan semmi kilátásuk (inkább rálátásuk) nincs (értsd: operatív tanterv, kimeneti követelmények, szakmai gyakorlat, stb.), bár ez nem kari sajátosság, tudom jól.

Szóval van egy tárgyunk, ami a következő néven fut: Társadalomszerkezet - társadalmi folyamatok II.

A félév eleve úgy indult, hogy két előadás elmaradt. Aztán az elsőn az ilyenkor szokásos tematikaátnyálazás, számonkérés módjának ismertetése és nagy vonalakban arról, hogy mit fogunk tanulni. A további előadásokon meg... Röviden legyen annyi, hogy minőségében igencsak alulmúlja legmerészebb elképzeléseinket is, de van egy kemény mag, aki kitartóan bejár, jegyzetel, érdeklődik (?). Köztük én is. Egyetlen előadást sem hagytam ki, pedig kínok kínja volt mind! Mégis megértem a vizsgaidőszakot, amikorra kiderült, nem kell más, csak az oktató két saját könyvének kijelölt fejezetei. Nyilván ilyesmi is minden karon előfordul, ahogyan a számonkérés módja sem lehet ismeretlen: csoportos szóbeli (5-6 fő/csoport). Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de ezen a két szakon a negyedik félév végére nem szükségeltetik külön tárgy ezekre a témákra (cigányság, kirekesztés, szegénység), hiszen egyfelől az utcáról beesve és józan paraszti ésszel is meg lehet válaszolni ezen kérdések többségét, másfelől tényleg annyiszor előkerültek már ezek a témák és tanulmányok, hogy azon szak- és csoporttársak, akikkel beszélgettem, mind 4-5 érdemjegyre számítottak.

Aznap, amikor sorra kerültem, a következő történt: a vizsga Neptunban rögzített kezdete: 9.00, vizsgáztató megérkezése: 10.00 után; első csoport bevonul, vizsgáztató megrendeli a reggelijét majd el is fogyasztja, közben bedob egy kérdést, melyre az öt vizsgázó igyekszik legjobb tudása szerint válaszolni, úgy hogy tekintettel legyenek egymásra, ne az legyen a sikeres taktika, hogy ki az az egy, aki a másik négyet eltapossa, aki a többiek szavába vágva törtet. Én nem velük voltam bent, de a következők nálunk is elhangoztak: a vizsgáztató persze biztosítja a diákokat, hogy mindenkinek megteremti a lehetőséget a szereplésre (ez egyszer sem valósult meg), s felhívja a figyelmüket arra, hogy ő tud osztályozni, senki ne vonja kétségbe, hogy megérdemelt-e az az elégtelen avagy jeles osztályzat, amit kioszt, ellenben azt elismeri, hogy e kettő között ő sem tévedhetetlen, mégsincs mód jogorvoslatra (értsd: nincs lehetőség (férőhely) javítani, bár értelme sincs elmenni újra az ilyen tanárhoz).

És ilyenkor sajnálom, hogy nem tették kötelezővé a hallgatói véleményezést, hogy nincs következménye a visszajelzésnek és nincs szankcionálva az ilyen munkaerő.