Pár héttel ezelőtt az első komor őszi napok egyikén a régi épületből az új épület könyvtárába tartottam. Mikor a háromszor kétsávos úton átértem, láttam, éppen szedik fel az épület előtti tér macskaköveit. „Valami még biztosan nincs kész…” - gondoltam magamban.

Napokkal később ugyanezen a helyen már „csőszerű” darabokat láttam a földön heverni. Ekkor már kezdtem arra gyanakodni, fontos épületelemek pótlása zajlik, melyeket valami okból kifolyólag kihagytak az építők. Tévedtem.

A csövek és egyéb geometriai formák azóta már a falon csüngenek.

Ízlések és pofonok, tartja a szólás. Ez az alkotás egyszerűen ormótlan és kifejezetten zavaró. A feleslegesség érzetét kelti.

Nehéz elképzelni, ahogy járókelő emberek és egyetemisták megállnak a fal előtt, felnéznek, majd azt mondják: „De jól néz ki!”

Ahogy a Közgazdász újságírója fogalmaz: ”Ugyan a teljes kép a budai oldalról lesz igazán látványos, a művész úgy komponálta meg az alkotást, hogy a járószintről is élvezhető legyen a plasztika.”

Irigyelem is a BME építőmérnökeit, akik Budáról ráláthatnak az épületre. És persze bájos, hogy a Corvinus hallgatóira is mernek gondolni akkor, amikor a Corvinus épületéről van szó.

Ezt a művet nem lesz könnyű szeretni. Kár érte.

A tisztesség kedvéért érdemes megnézni a többi pályaművet is.

Valamint a kritikát.